Kuriózum az Avas, de kevesen tudják

Borospincék a belvárosban? Nincs ilyen egész Európában. Ezer pincehely az Avas gyomrában, közel nyolcszáz közülük, amelyen ház is van. És mégis, bár az 1930-as években fontos szórakozóhelye volt Miskolcnak, hosszú évtizedeken át inkább „mostohagyerekekként” néztek rá. Az utóbbi években elkezdődött valami, ennek állomása az is, hogy elindult az Avastető és a kilátó fejlesztése, amely vonzhatná a miskolciakat és a turistákat. De vajon felmegy-e oda, a hegy tetejére valaki? Hogyan lehetne ezt elérni? 

Mókusok és madárfütty 

Halász Ágnesnek és családjának pincéje van az Avason – mint kiderült, 400 éves épület –, nem cserélné el semmi pénzért balatoni villára. 

– Tíz percre vagyunk a belvárostól, de olyan, mintha faluban lennénk. Mókusok szaladgálnak az ágakon, madárfütty, csend és nyugalom – meséli. Ágnes családja egyébként is hatalmas – férje, sógora, sógornője, vagyis az Árvai testvérek – zenészek, ha összegyűlnek, előkerülnek a hangszerek, szól a zene. Kertjükben 25 főre lehet teríteni. Ha kint vannak a borházban (ilyenkor télen kevesebbet), biztos, hogy pár percen belül jön valamelyik szomszéd, hozza a pogácsát, süteményt, kínálja a bort. Valahol szalonna sül, máshol bográcsos készül, barátkozós fajta mindenki: hatalmas az élet a pincéknél. 

Ágnestől megtudjuk, az utóbbi időben egyre több pince talál gazdára. Van például ismerőse, aki rövid időn belül ötöt vásárolt meg, folyamatosan újítgatja fel őket. Egyre több csinosodik, de még mindig sok az üres, a romos, úgy saccol, 200-300 épület biztosan üresen áll. 

S hogy hogyan lehetne a pincéket jobban bevonni a város vérkeringésébe? Ágnes szerint kevés a vendéglátóhely. 

– A mi kapunk mindig nyitva. A nyáron besétált néhány idősebb hölgy, leültek az asztalhoz, kértek kávét, egy kis bort, jól elbeszélgettünk. Aztán fizetni szerettek volna, akkor derült ki, hogy mi nem vendéglátóhely vagyunk, és csak meghívtuk, szívesen láttuk őket – mondja. És nem egyedi az eset, volt, hogy Szombathelyről érkezett turisták tévedtek be hozzájuk: legalább jó hírét viszik a városnak. Néha civil szervezetek kérik el tőlük a pincéjüket egy-egy programra, jöhetnek ők is, még süt is nekik fasírtot, pogácsát, jegyzi meg Ágnes. 

Még elmondja, náluk van víz, az alattuk lévő Toronyalja utcáról hozták fel, a legtöbb borházban azonban nincs, így vendéglátóhely nem nyitható.

Megáll fent az idő

– Talán ha elérhető lenne, hogy egy-két alkalomra, ideiglenes engedélyt kapjanak a borházak a vendéglátásra, az is megoldás lehetne – válaszol a kérdésünkre, hogy hogyan lehetne az Avasra „szoktatni” a turistákat. – Régen azzal riogatták az embereket, hogy ne menjenek fel az Avasra, mert veszélyes. Szó sincs ilyesmiről – fűzi hozzá.

 Báthory Csongor, az Avasi Borút Egyesület elnöke is megerősíti Ágnes szavait. Sok pincét kezdtek el felvásárolni, és aminek nagyon örül, hogy az új-felújított épületek átvették az avasi építési stílusjegyeket, az átépítések illeszkednek a pincesorhoz.