"Az avas a város romantikája"    *  András-nap az Avason  *   15 éves az István Nádor Borlovagrend  *  Tamulmányút Császtán  *  Márton napi újbor kóstolás  *  A Bor filozófiája  *   Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret  - Márai idézet.

Zsedényi Béla miskolci jogászprofesszor írta 1929-ben:

„Az Avas a Város dísze és legmarkánsabb jellegzetessége, amely nélkül Miskolc és a miskolci élet el sem képzelhető. Az ősi templom, a régi harangtorony, mögöttük a hangulatos temető és fölöttük a dalos pincesorok, a torkuk mélyén erjedő’ s érő avasi borral, nemcsak a Város arculatára raknak színeket, de a város életébe is valami különös zamatot lopnak bele. Az Avas a város romantikája.”

András-nap az Avason

Köszönjük a meghívást !

15 éves az István Nádor Borlovagrend.

Ünnepélyes évzáró Lillafüreden.

Részletekért kattints a képre!

Részletes beszámolóért kattints a lenti képre:

November 8:  Márton napi újbor kóstolás és liba-lakoma az Avason:

Részletekért, többi fotóért kattints a fenti képre!

( vagy keresd a HÍR-ARCHÍVUM menűpontban)

Bővült az OLVASNIVALÓ menüpont!

A BOR FILOZÓFIÁJA - menüponttal!

Érdekel? Kattints a lejátszóra!

Tudod-e? Márai nem csak a borokról írt:

A hazáról és az államról

Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre?

Mintha azt mondanám: „Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.” A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, „szereted”-e, vagy sem. Egyek vagytok.

De úgy látom és tapasztalom, hogy te – szóval,  ünnepélyesen, írásban és a dobogókon – inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem  zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha – férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús.

Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.

Márai Sándor: Füves könyv