LAP TETEJÉRE

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
"A pinczék száma hajdanában megközelítette a házak számát. A mesterembereknél meg épen a jómód jele volt, a'miért is aztán sokszor, ha tulajdon háza nem is de pinczéje mindenesetre volt."
A miskolci pincék első pontos felmérését 1817-ben Domby István készítette el, amikor megszerkesztette Miskolc térképét, ....1779 pincét vett lajstromba.
A legtöbb pinceüreg 10-20 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C
A 18. századtól a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak.
".....a hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”

Az Avas

dj"....Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valának a legjobb minőségű borokkal" - írja 1887-ben Podmaniczky Frigyes, majd a következőképpen folytatja:

e-mail: avasiborut@gmail.hu

Get Adobe Flash player

500 éves a reformáció - rendezvény az avasi templomban,

Tizeshonvéd kiállítás - dalárdánk szereplése a Herman Ottó múzeumban.

 

 

 

 

Az Avasi Borút Egyesület

és a Miskolczi Pincék Asztaltársasága

Dalárdája a tizeshonvéd kiállításon:

Az első 10-es honvéd hét megszervezését és előkészületeit 1917 őszén lázas lelkesedés övezte. Száz évvel később a Herman Ottó Múzeum Történeti Tára és az emlékprogramban közreműködő partnerek hasonló elánnal készülődnek az eseményre. Gondoltuk, ízelítőként kínálunk a kulisszák mögé némi betekintési, pontosabban „hallgatózási” lehetőséget.

Az ezred kötelékében képzőművészek, írók, költők mellett képzett zenészek is szolgáltak. Geszti Jenő őrmester, miskolci cigányprímás rögvest 1914 augusztusában kikerült az orosz frontra, Przemysl feladásakor hadifogságba esett. Mérhetetlen viszontagságok közepette, 1918-ban sikerült szökve hazatérnie. A tizeshonvéd nótákat általában jellemzi a sajátos kettősség: igény a derűre, néhány önfeledt percre pajkos szövegekkel és vidám ritmussal, utóbb felülkerekedik a realitás, visszazökken a hangulat a háború, a halál közeliségének megfelelő komor hangvétellel, gondolatisággal.

„Őrmester úr, azt a kutya mindenit a világnak/ Mér ette meg, mér ette meg mákosát a csuszának?” – a tizeshonvéd nóták kottái közül több fennmaradt a múzeumi gyűjteményben, az ezred újságja is leközölt néhányat. Nem hagyhatjuk ki ezt a ziccert, a korabeli hangulatok megidézéséhez kivételes értékű források életre keltésében civil partnereink révén nyílik lehetőségünk. A Miskolczi Pincék Asztaltársaságának dalárdája ekképpen készül a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében 2017. december 7-én esedékes szereplésére.