XIV. AVASI FRÖCCSFESZTIVÁL:

1842. október 5-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz nagyipari alkalmazásának magyar feltalálója is.

Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni. Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett el.

Vörösmartynak azonban nem tetszett ez a szó, így helyette találta ki a fröccs szót. A költő később a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával hígított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.

 ( Vajda Judit fotói )

Állítólag, Jedlik Ányos édesanyjának is készített fröccsöt, és magyarázta, hogy felfedezése tudományos. 

Anyja válaszolt: Tudom, Ányos.

 Egy igazi csapatmunka:

Ahogy kezdett híre menni a MécsesMűhely-nek, a pinceszomszédoknak is eszükbe jutott, hogy a borházba, vagy a teraszra, vagy éppen a pincébe, elkelne egy-egy mécses.  Alapanyag kérdése!  Aki hoz farönköt, és van egy üveg jó bora (amit kiiszunk, hogy lehessen az üvegéből mécses) - az elkészítheti a saját mécsesét,  "szakember" vezetésével.  Nosza, Tégel Tomi meg is szervezte!

Igaz, a "farönk" ami gyűjtöttünk az erdőben, csúzlinak kicsit nagy, esztergálni kicsit vékony, meg aztán nem is igazán egyenes. De majd csak lesz belőle valami. Szerencsére, mécsesnek való fatörzs szeletek éppen voltak félkészen. Hát erről szólt a kellemes nyárias június második szombatjának estéje.