Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön.

Néha a gyermek megy előre, néha a szülő.

De a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt ottan.

( Gárdonyi Géza)

Hatvankilenc éves korában, szeptember 19.-én elhunyt Nagy Béla András,

pincesoraink legismertebb szőlős- és borosgazdája,

az Avasi Borút Egyesület tagja.

Végső búcsút szeptember 27-én, szerdán, 14 órakor

veszünk tőle a Deszka temetőben.

Emlékezzünk rá Márai Sándor szavaival,

...és emlékére az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot,

nagyon régi áldozati szokás szerint....

 ..... A tájat nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidősek e tájjal.....  ......Ennek a pillanatnak élek, amit addig csinálok, még csak előkészület, magam sem tartom sokra. Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint.

Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját, s rövid botra támaszkodva megyünk haza. Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata. Életünk, nem éltünk kinek fontos igazán?… Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről.

Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi:

szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével.

Minden más hiúság.