"A pinczék száma hajdanában megközelítette a házak számát. A mesterembereknél meg épen a jómód jele volt, a'miért is aztán sokszor, ha tulajdon háza nem is de pinczéje mindenesetre volt."
A miskolci pincék első pontos felmérését 1817-ben Domby István készítette el, amikor megszerkesztette Miskolc térképét, ....1779 pincét vett lajstromba.
A legtöbb pinceüreg 10-20 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C
A 18. századtól a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak.
".....a hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”
Az Avas
"....Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valának a legjobb minőségű borokkal" - írja 1887-ben Podmaniczky Frigyes, majd a következőképpen folytatja:
e-mail: avasiborut@gmail.hu
Hyper Youtube Playlist
VIRTUÁLIS SÉTA
AVASI BORANGOLÁS
HÍREK ARCHÍVUMA
OLVASNIVALÓ
LEGFRISSEBB CIKKEK
MUNKA
RÓLUNK
HIRDETÉSEK
HASZNOS LEHET
Web Traffic
2024-12-07
3) A MI PINCÉNK: BRS PINCE
A mi pincénk története
Szüleink meséi végigkísérték életúnket, mikor is az apukámat orvosként Miskolcra helyezték a sík Szegedről 1957-ben.
Élvezték a dimbes-dombos avasi sétákat a hétköznapokon és a hétvégeken is, ahol hömpölygött a tömeg, és a megszokott szegedi korzó találkozók itt is létrejöttek, vidáman beszélgettek és borozgattak egymással barátok, ismerősök, kollégák.
A mi egyetemi éveink legszebb pillanatai voltak a Bortanyán töltött idők.
Kirándulásból hazajövet, vagy egy avasi séta során, ill. a hét végi bulik kihagyhatatlan momentuma volt a Bortanyára beugrani egy pohár borra és egy jó hagymás -zsíros kenyérre. Tovább folytatva az utat, az Alabárdosba is benéztünk, ami felkapottabb hely volt, de az egyetemistáknak itt is azonnal összetolták az asztalokat és hozták a zsíros kenyereket.
1990 - 2000 közótt mint ha kihalt volna az Avas, vendéglátó egységek megszüntek, az Avasi kilátó elvesztette a varázsát , a sétányok lepukkantak, elhanyagoltak.
De mi miskolciak mintha egyszerre élednénk, és éreznénk, hogy valamit elvesztünk,ha nem teszünk valamit.
Férjemmel elindultunk az Avason, róttuk a köröket céltudatosan, legalább 100 pincét megnéztünk úgy két év alatt. Elszomorító volt a látvány, hogy az ingatlanok nagy része feltört volt, vagy a kerítés vagy a villanyóra hiányzott.
Egyszer csak a kilátótól lefelé ereszkedvén a hegy oldaláról lefelé nézve,megláttuk
álmaink borházán egy méteres feliratot, hogy ELADÓ. Vasárnap délben telefon, megnéztük belülről is, nem volt kétséges,hogy megtaláltuk az igazit,
hétfőn már az ügyvédnél aláírtuk a szerződést.
10-15-18 éves gyermekeink megdöbbenve nézték, hogy a szép kis tapolcai telken töltött hét végék után mit akarunk ebben a zord, hideg, nyírkos pincében csinálni.
Kedves Barátaink!
Azt hiszem most jön az a rész, ami megmagyarázhatatlan annak, akinek nincs pincéje. Csak mi pince tulajdonosok tudjuk, hogy mennyi örömet jelent lemenni a pincébe meginni egy pohár bort, lopóval kiszívni, vagy dugót kihúzni az üvegből, és rituálisan végigkostólni a legújabb szerzeményeket Villányból, Sopronból, a Mátrából,Tokajból vagy éppen a szomszéd borából.
Hihetetlen, hogy az Avas minden pincéjének fantasztikus gazdája van, hasonlóan gondolkodunk és néhány pohár bor után mindenben egyet is értünk, abban biztosan, hogy érdemes volt pince gazdává válni.
A Fröccs fesztivál túrája szintén alkalmat teremtett további barátságok megteremtésére, majd megfogalmazódik az összetartozás igénye, a tenni akarás vágya, a miskolciak felcsalogatása és ösztönzése a pince vásárlásra.
Erre szintén alkalmat ad a Miskolc város napján megrendezett BORANGOLÁS, amin szintén fáradhatatlanul agitáljuk a fellátogatókat pince vásárlására, hogy mentsük ami menthető, a pusztulásra itélt pincék találjanak gazdára, a pince szomszédok pedig barátságra.
Mi elköteleződtünk arra, hogy megszerettessük minden miskolci lakossal a pince érzést, az avasi pincesori hangulatot.
A 3 gyermekünk egyetemi évei alatt nálunk járt diákokat, a munkahelyi kapcsolatokat( BRS Klíma és Gázcentrum, Linde, Bosch, Nabors, ), a barátok és a Borangolás alatt betért vendégeket beszámítva, vendégkönyvben aláírtakkal együtt a vendégeink száma meghaladta a kétezret.
De megérte!
Mindig azt éreztük, hogy a betért idegen vendégek is barátként távoztak, maguk mógött tudták hagyni gondjaikat, és mindenki örömmel tért haza, pozitív érzésekkel, és pénzben nem kifejezhető ajándékkal: szeretettel , boldogsággal feltöltődve.
Férjemmel továbbra is tesszük feladatunkat,próbáljuk megismertetni az érzést, és megszerettetni a pincét, hogy minél többen váljanak pince tulajdonosokká és köszönthessük egymást a soron egy jó pohár borral.
Mindenki egészségére!
A viszontlátásig!
A mi pincénk története
Szüleink meséi végigkísérték életúnket, mikor is az apukámat orvosként Miskolcra helyezték a sík Szegedről 1957-ben.
Élvezték a dimbes-dombos avasi sétákat a hétköznapokon és a hétvégeken is, ahol hömpölygött a tömeg, és a megszokott szegedi korzó találkozók itt is létrejöttek, vidáman beszélgettek és borozgattak egymással barátok, ismerősök, kollégák.
A mi egyetemi éveink legszebb pillanatai voltak a Bortanyán töltött idők.
Kirándulásból hazajövet, vagy egy avasi séta során, ill. a hét végi bulik kihagyhatatlan momentuma volt a Bortanyára beugrani egy pohár borra és egy jó hagymás -zsíros kenyérre. Tovább folytatva az utat, az Alabárdosba is benéztünk, ami felkapottabb hely volt, de az egyetemistáknak itt is azonnal összetolták az asztalokat és hozták a zsíros kenyereket.
1990 - 2000 közótt mint ha kihalt volna az Avas, vendéglátó egységek megszüntek, az Avasi kilátó elvesztette a varázsát , a sétányok lepukkantak, elhanyagoltak.
De mi miskolciak mintha egyszerre élednénk, és éreznénk, hogy valamit elvesztünk,ha nem teszünk valamit.
Férjemmel elindultunk az Avason, róttuk a köröket céltudatosan, legalább 100 pincét megnéztünk úgy két év alatt. Elszomorító volt a látvány, hogy az ingatlanok nagy része feltört volt, vagy a kerítés vagy a villanyóra hiányzott.
Egyszer csak a kilátótól lefelé ereszkedvén a hegy oldaláról lefelé nézve,megláttuk
álmaink borházán egy méteres feliratot, hogy ELADÓ. Vasárnap délben telefon, megnéztük belülről is, nem volt kétséges,hogy megtaláltuk az igazit,
hétfőn már az ügyvédnél aláírtuk a szerződést.
10-15-18 éves gyermekeink megdöbbenve nézték, hogy a szép kis tapolcai telken töltött hét végék után mit akarunk ebben a zord, hideg, nyírkos pincében csinálni.
Kedves Barátaink!
Azt hiszem most jön az a rész, ami megmagyarázhatatlan annak, akinek nincs pincéje. Csak mi pince tulajdonosok tudjuk, hogy mennyi örömet jelent lemenni a pincébe meginni egy pohár bort, lopóval kiszívni, vagy dugót kihúzni az üvegből, és rituálisan végigkostólni a legújabb szerzeményeket Villányból, Sopronból, a Mátrából,Tokajból vagy éppen a szomszéd borából.
Hihetetlen, hogy az Avas minden pincéjének fantasztikus gazdája van, hasonlóan gondolkodunk és néhány pohár bor után mindenben egyet is értünk, abban biztosan, hogy érdemes volt pince gazdává válni.
A Fröccs fesztivál túrája szintén alkalmat teremtett további barátságok megteremtésére, majd megfogalmazódik az összetartozás igénye, a tenni akarás vágya, a miskolciak felcsalogatása és ösztönzése a pince vásárlásra.
Erre szintén alkalmat ad a Miskolc város napján megrendezett BORANGOLÁS, amin szintén fáradhatatlanul agitáljuk a fellátogatókat pince vásárlására, hogy mentsük ami menthető, a pusztulásra itélt pincék találjanak gazdára, a pince szomszédok pedig barátságra.
Mi elköteleződtünk arra, hogy megszerettessük minden miskolci lakossal a pince érzést, az avasi pincesori hangulatot.
A 3 gyermekünk egyetemi évei alatt nálunk járt diákokat, a munkahelyi kapcsolatokat( BRS Klíma és Gázcentrum, Linde, Bosch, Nabors, ), a barátok és a Borangolás alatt betért vendégeket beszámítva, vendégkönyvben aláírtakkal együtt a vendégeink száma meghaladta a kétezret.
De megérte!
Mindig azt éreztük, hogy a betért idegen vendégek is barátként távoztak, maguk mógött tudták hagyni gondjaikat, és mindenki örömmel tért haza, pozitív érzésekkel, és pénzben nem kifejezhető ajándékkal: szeretettel , boldogsággal feltöltődve.
Férjemmel továbbra is tesszük feladatunkat,próbáljuk megismertetni az érzést, és megszerettetni a pincét, hogy minél többen váljanak pince tulajdonosokká és köszönthessük egymást a soron egy jó pohár borral.
Mindenki egészségére!
A viszontlátásig!
Körmöczy Zsuzsanna & Béres Attila