LAP TETEJÉRE
"....Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valának a legjobb minőségű borokkal" - írja 1887-ben Podmaniczky Frigyes, majd a következőképpen folytatja:
e-mail: avasiborut@gmail.hu
2) A MI PINCÉNK: BOKÁLYOS PINCE
Nagy-Avas, Középső sor 601
Ott kezdődött, hogy egy másik pincét néztünk volna meg, de elvétettük a találkozó helyét. Miután az eredménytelen pincevizit után lefelé ballagtunk, elvétettük az útelágazást, és rossz irányba indultunk. Aztán találkoztunk egy emberrel, aki éppen pacalt mosott a kútnál – áldott legyen a felesége, aki utálja a pacal szagát és száműzte emberét a pincéhez ! -, és aki tudott egy eladó pincét.
Amikor megláttuk, nem is érdekelt minket mi van belül: rögtön tudtuk, hogy vagy ez, vagy semmi ! Szerencsére a szomszédasszonynak eszébe jutott a gazda neve, mit gondolnak hogy hívták ? Hát FORTUNA Jánosnak !
Másnap délelőtt megnézhettük az ingatlant, ami belül is csodás kincseket rejtett magában, kazamata-szerű pincéje, és szép nagy kertje van. Megalkudtunk, és a következő héten megkötöttük a szerződést.
Miután a gazda halála után húsz hosszú évig senki nem művelte, gondozta, bizony volt mit rendbe tenni rajta ( még most is van).
Kedves Olvasók !
Aki nem kóstolt még bele az amatőr borászkodás és pinceművelés izgalmaiba és romantikájába, annak talán kissé túlfűtöttnek tűnhetnek ezek a gondolatok,
de higgyék el nekünk :
kevés ahhoz fogható érzés van, mint amikor újra életre keltünk valamit, ami már szinte történelem, amikor felfedezünk valamit, ami itt van a szomszédunkban, de nem is tudtunk róla, amikor megérkezik az első szőlőszállítmány, és este a mustot fokoljuk izgatottan, majd később a magunk amatőr módján készített italát végre megkóstolhatjuk, és BOR –nak nevezhetjük.
Arról nem is beszélve, amikor odakinn hó és csikorgó hideg van, benn pedig pirítós vagy krumpli lángos sül a sparhert tetején, lenn a pincében pedig kellemes, +8-10 fokban kóstoljuk végig az év borkínálatát ……
Félreértés ne essék, áldozatot is kíván a pince. Időben, pénzben, munkában, energiában, de feltétlenül megéri.
Minden borunkat vásárolt szőlőből, mi magunk, saját kezűleg, manufakturális módon készítjük, a bogyózástól a daráláson és a fejtésen át, egészen az utolsó kezelésekig.
Évente 2 - 3 féle vörösbor és általában egy fehér készül a Bokályos pincében ( a bokály egy füles cserépkorsó neve, a kisebbikből itták, a nagyobbikból töltötték a bort eleink).
Tároló kapacitásunk kicsi, ezért bort csak kisebb, saját szükségleteinknek megfelelő mennyiségben készítünk. A fogyasztásunkra azonban nem igaz a szűkös kapacitás, így a következő szüret idejére el is fogy a borocskánk. Egyébként is muszáj meginni, mert akkor nem tudnánk mibe tenni az újat.
Kedves Miskolci Polgár !
Azt tartja a mondás, hogy nem is miskolci az, akinek nincs pincéje az Avason.
Mi bízunk abban, hogy egyre több miskolci lakos erősíti meg „ miskolciságát” pincevásárlással.
Reméljük, hogy bemutatkozásunkkal minél több miskolci polgárnak csinálunk kedvet a pinceműveléshez és borászkodáshoz, a hagyományok és a borkultúra megőrzéséhez, az Avas régi fényének, ismertségének, különlegességének helyreállításához.
Hiszen gondoljanak bele : nem minden város mondhatja el magáról, hogy
„ Hű öregem, nem semmi ! Ennek a városnak egy borpincékkel teli hegy van a közepén !” ( idézet egy nyíregyházi látogatótól )