LAP TETEJÉRE

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
"A pinczék száma hajdanában megközelítette a házak számát. A mesterembereknél meg épen a jómód jele volt, a'miért is aztán sokszor, ha tulajdon háza nem is de pinczéje mindenesetre volt."
A miskolci pincék első pontos felmérését 1817-ben Domby István készítette el, amikor megszerkesztette Miskolc térképét, ....1779 pincét vett lajstromba.
A legtöbb pinceüreg 10-20 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C
A 18. századtól a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak.
".....a hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”

Az Avas

dj"....Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valának a legjobb minőségű borokkal" - írja 1887-ben Podmaniczky Frigyes, majd a következőképpen folytatja:

e-mail: avasiborut@gmail.hu

Get Adobe Flash player

Hyper Youtube Playlist

 

2) A MI PINCÉNK:    BOKÁLYOS  PINCE

   Nagy-Avas, Középső sor 601

 


A pincét 2008. tavaszán vásároltuk, hosszas keresgélés után, szerencsés véletlenek sorozatával akadtunk rá.

Ott kezdődött, hogy egy másik pincét néztünk volna meg, de elvétettük a találkozó helyét. Miután az eredménytelen pincevizit után lefelé ballagtunk, elvétettük az útelágazást, és rossz irányba indultunk. Aztán találkoztunk egy emberrel, aki éppen pacalt mosott a kútnál – áldott legyen a felesége, aki utálja a pacal szagát és száműzte emberét a pincéhez ! -, és aki tudott egy eladó pincét.

 

Amikor megláttuk, nem is érdekelt minket mi van belül: rögtön tudtuk, hogy vagy ez, vagy semmi ! Szerencsére a szomszédasszonynak eszébe jutott a gazda neve, mit gondolnak hogy hívták ? Hát FORTUNA Jánosnak !

Másnap délelőtt megnézhettük az ingatlant, ami belül is csodás kincseket rejtett magában, kazamata-szerű pincéje, és szép nagy kertje van. Megalkudtunk, és a következő héten megkötöttük a szerződést.

 

Miután a gazda halála után húsz hosszú évig senki nem művelte, gondozta, bizony volt mit rendbe tenni rajta ( még most is van).

 

 

Kedves Olvasók !

Aki nem kóstolt még bele az amatőr borászkodás és pinceművelés izgalmaiba és romantikájába, annak talán kissé túlfűtöttnek tűnhetnek ezek a gondolatok,

de higgyék el nekünk :

kevés ahhoz fogható érzés van, mint amikor újra életre keltünk valamit, ami már szinte történelem,  amikor felfedezünk valamit, ami itt van a szomszédunkban, de nem is tudtunk róla, amikor megérkezik az első szőlőszállítmány, és este a mustot fokoljuk izgatottan, majd később a magunk amatőr módján készített italát végre megkóstolhatjuk, és BOR –nak nevezhetjük.

Arról nem is beszélve, amikor odakinn hó és csikorgó hideg van, benn pedig pirítós vagy krumpli lángos sül a sparhert tetején, lenn a pincében pedig kellemes, +8-10 fokban kóstoljuk végig az év borkínálatát ……

Félreértés ne essék, áldozatot is kíván a pince. Időben, pénzben, munkában, energiában, de feltétlenül megéri.

Minden borunkat vásárolt szőlőből, mi magunk, saját kezűleg, manufakturális módon készítjük, a bogyózástól a daráláson és a fejtésen át, egészen az utolsó kezelésekig.

Évente 2 - 3 féle vörösbor és általában egy fehér készül a Bokályos pincében ( a bokály egy füles cserépkorsó neve, a kisebbikből itták, a nagyobbikból töltötték a bort eleink).

Tároló kapacitásunk kicsi, ezért bort csak kisebb, saját szükségleteinknek megfelelő mennyiségben készítünk. A fogyasztásunkra azonban nem igaz a szűkös kapacitás, így a következő szüret idejére el is fogy a borocskánk. Egyébként is muszáj meginni, mert akkor nem tudnánk mibe tenni az újat.


Kedves Miskolci Polgár !

Azt tartja a mondás, hogy nem is miskolci az, akinek nincs pincéje az Avason.

 

Mi bízunk abban, hogy egyre több miskolci lakos erősíti meg „ miskolciságát” pincevásárlással.

 

Reméljük, hogy bemutatkozásunkkal minél több miskolci polgárnak csinálunk kedvet a pinceműveléshez és borászkodáshoz, a hagyományok és a borkultúra megőrzéséhez, az Avas régi fényének, ismertségének, különlegességének helyreállításához.

 

Hiszen gondoljanak bele : nem minden város mondhatja el magáról, hogy

 

„ Hű öregem, nem semmi ! Ennek a városnak egy borpincékkel teli hegy van a közepén !” ( idézet egy nyíregyházi látogatótól )

 

Bejczi és Vajda család