Szeretnénk ha minden pince gazdára lelne, mindenkinek jó magyar szomszédja lenne és visszatérne az élet az avasi pincékbe.

Szeretnénk találni Miskolc 160 ezer lakosa között 900 olyan polgárt aki jó gazda módjára tulajdonolna, gondozna, karban tartana egy-egy AVASI  ( kisavasi vagy nagyavasi ) pincét.  Anno a 20 ezer lakosú Miskolcon minden avasi pincének volt gazdája!  Most miért nincs?

Ha minden pincének lenne gazdája, és mindenki egy hónapban csak egyszer menne fel a pincéjébe 10 fős baráti társasággal, akkor hétvégente nagyjából 2-3  ezer fő sétálna a pincesorokon. Így minden hétvégén lenne Avasi Borangolás - és szervezni sem kellene!

Itt az alkalom, hogy hétvégén friss levegőn sétálj Miskolc különleges örökségét élvezve, és a pincesorok magasságából a városra letekintve megértheted hogy miért szerették ezt őseink. És miért szeretjük mi is.

Még az 1930-as évek vége felé is azt írták a miskolci idegenforgalmi tájékoztatók „Nyáron hétköznapokon is, hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”

Itt csupán két tennivaló van:

1) A legjobb bort kell a legjobb barátokkal együtt a pince elé kiülve felbontani, és az életet élvezni.

2) Időben haza kell indulni, mert útközben a szomszédok úgyis meghívnak még egy-egy pohár borra.

"....nem is miskolczi az, akinek legalább egy borházzal ellátott pincéje nincs. .."