A Papszer utcai Palóczy Emlékműnél döntök, mint kiindulási pont. A belváros karnyújtásnyira, a másik két borinduló pontot (Palacsintaház, Avasi Cellárium) pedig akár útba is ejthetem. Munka nap van, de nem vagyok egyedül a III. Avasi Borangoláson. Egyre-másra jönnek fiatalok, idősebbek, családok és nyugdíjasok. Van, aki már végzett, fel is adja: nehezen veszi a lépcsőt, a pad mellett pihen meg miközben Buri Jenő és Szirmai Zoltán muzsikál. Az Avas lankáin végighullámzik az is, hogy “Meseautóban színezüst erdők során, Repülünk a szívünk tavaszán. Arany országút csillogó gyémánt porán, Repülünk a mesék kocsiján.” A térképre pillantok a biztonság kedvéért, és a Csáti soron át a Zsolcai sor felé fordulok.

Józsa Beáta a barátaival beszélget az egyik pince előtt. A Dunántúlról, Mányról származik mint mondja, de már Miskolcon él több mint 5 éve. Ő jött. A kivételek közé tartozik. Az iskola, és a szerelem hozta ide. Itt maradt.

- A bort nagyon szeretjük, különösen a hegyaljai borokat, de kedveljük a Borangolást, a Kisavast – sorolja. – A párom itt nőtt fel ezen a környéken, itt is született, neki is fontos ez a hely. Ez a program segít a helyen, meg is érdemli a környék! Hihetetlenül magával ragadó hangulata van a Kisavasnak, viszont azt hiszem, hogy jobban be lehetne vonni a helyieket az eseménybe. De így is szeretjük!

Kár a munkanapért

Gromóczki Gabriella tolcsvai lány, egyenes a Zemplénből.

- Nekem ez az első Borangoláson! – jelenti ki. – Szerettem volna megismerni a Kisavas történetét, az itteni borászkodást. Voltam már erre sétálgatni korábban, de most több pincét is meg fogunk nézni.

Még hallom a kitűnő Számadó zenekart, amikor nem sokkal odébb a Bacsó Pincénél időzök. Utánozhatatlan a panoráma.

- Ez a második Borangolásunk! Idén is felkértek a szervezők, és örömmel vállaltuk azt, hogy részt vegyünk az eseményen – ezt már Bacsó Gábor, a Bacsó Pince tulajdonosának fia mondja. – Kicsit viszont sajnáljuk, hogy az idén munkanapra esett az esemény. A tavalyiból kiindulva egyébként most is szépszámú látogatóra számítunk, míg összességében úgy érzem, hogy folyamatában, évről évre fog ez az esemény fejlődni. Úgy nőheti ki magát mint egykor a Kocsonyafesztivál. Jó időben van, hiszen ez a kora nyári, késő tavaszi időpont is príma. Kell még egy pár év, de jó úton haladunk!

Gábor elárulja, hogy picit több segítség kellene a város részéről mindehhez. Nem kizárólag az eseményhez, hanem a városrészhez, a történelmi Avas rendbetételéhez.

- Amit látsz, azt mind a pincetulajdonosok érték el! A két kezükkel fejlesztik, építik a környéket, de ez még nem elég. Kevés a támogatásunk a mindenkori a városvezetéstől – vonja meg a mérleget.

A pincéjüket egyébként egy évtizede vásárolták. Most is sok eladó van: az egykori Fekete Bika például 1.080.0000 forintért kelleti magát. Az árakat szerinte sok minden befolyásolja: van-e rajta borház, száraz-e, több ágú-e a pincéje, van-e benne közmű? Van – mint a volt Bika – 10 millió feletti összegért és fellelhető 800 ezer forintért is. “Változó” – mondja, miközben vendégek érkeznek hozzá. Nekik saját nedűvel is tudnak kedveskedni, valamint az etyeki Debreceni Pincészet boraiból is kortyolhatnak a betérők.

- Talán a rendezvénynek jövőre nagyobb propagandát kellene még adni, de meg van a bája az események. Nem titok: több új vendéget szeretnénk látni a visszajárók mellett – mondja búcsúzóul, miközben belenéz a bográcsba és visszasiet a borházba.