2014. 05. 10. Borangolás - a BOON cikke - Avasi Borút Egyesület

LAP TETEJÉRE

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
"A pinczék száma hajdanában megközelítette a házak számát. A mesterembereknél meg épen a jómód jele volt, a'miért is aztán sokszor, ha tulajdon háza nem is de pinczéje mindenesetre volt."
A miskolci pincék első pontos felmérését 1817-ben Domby István készítette el, amikor megszerkesztette Miskolc térképét, ....1779 pincét vett lajstromba.
A legtöbb pinceüreg 10-20 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C
A 18. századtól a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak.
".....a hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”

Az Avas

dj"....Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valának a legjobb minőségű borokkal" - írja 1887-ben Podmaniczky Frigyes, majd a következőképpen folytatja:

e-mail: avasiborut@gmail.hu

Get Adobe Flash player

Borangolás az Avason – “Ilyen is csak Miskolcon van!”

Ádám, Gergő, Máté és Balika egy legénybúcsúra tértek be az egyik nyitott pincébe 
 
Miskolc – Az Észak-Magyarország munkatársa is Borangolt szombaton a történelmi Avason. Helyszíni riportunk.
 

 

 

A Papszer utcai Palóczy Emlékműnél döntök, mint kiindulási pont. A belváros karnyújtásnyira, a másik két borinduló pontot (Palacsintaház, Avasi Cellárium) pedig akár útba is ejthetem. Munka nap van, de nem vagyok egyedül a III. Avasi Borangoláson. Egyre-másra jönnek fiatalok, idősebbek, családok és nyugdíjasok. Van, aki már végzett, fel is adja: nehezen veszi a lépcsőt, a pad mellett pihen meg miközben Buri Jenő és Szirmai Zoltán muzsikál. Az Avas lankáin végighullámzik az is, hogy “Meseautóban színezüst erdők során, Repülünk a szívünk tavaszán. Arany országút csillogó gyémánt porán, Repülünk a mesék kocsiján.” A térképre pillantok a biztonság kedvéért, és a Csáti soron át a Zsolcai sor felé fordulok.

Józsa Beáta a barátaival beszélget az egyik pince előtt. A Dunántúlról, Mányról származik mint mondja, de már Miskolcon él több mint 5 éve. Ő jött. A kivételek közé tartozik. Az iskola, és a szerelem hozta ide. Itt maradt.

- A bort nagyon szeretjük, különösen a hegyaljai borokat, de kedveljük a Borangolást, a Kisavast – sorolja. – A párom itt nőtt fel ezen a környéken, itt is született, neki is fontos ez a hely. Ez a program segít a helyen, meg is érdemli a környék! Hihetetlenül magával ragadó hangulata van a Kisavasnak, viszont azt hiszem, hogy jobban be lehetne vonni a helyieket az eseménybe. De így is szeretjük!

Kár a munkanapért

Gromóczki Gabriella tolcsvai lány, egyenes a Zemplénből.

- Nekem ez az első Borangoláson! – jelenti ki. – Szerettem volna megismerni a Kisavas történetét, az itteni borászkodást. Voltam már erre sétálgatni korábban, de most több pincét is meg fogunk nézni.

Még hallom a kitűnő Számadó zenekart, amikor nem sokkal odébb a Bacsó Pincénél időzök. Utánozhatatlan a panoráma.

- Ez a második Borangolásunk! Idén is felkértek a szervezők, és örömmel vállaltuk azt, hogy részt vegyünk az eseményen – ezt már Bacsó Gábor, a Bacsó Pince tulajdonosának fia mondja. – Kicsit viszont sajnáljuk, hogy az idén munkanapra esett az esemény. A tavalyiból kiindulva egyébként most is szépszámú látogatóra számítunk, míg összességében úgy érzem, hogy folyamatában, évről évre fog ez az esemény fejlődni. Úgy nőheti ki magát mint egykor a Kocsonyafesztivál. Jó időben van, hiszen ez a kora nyári, késő tavaszi időpont is príma. Kell még egy pár év, de jó úton haladunk!

Gábor elárulja, hogy picit több segítség kellene a város részéről mindehhez. Nem kizárólag az eseményhez, hanem a városrészhez, a történelmi Avas rendbetételéhez.

- Amit látsz, azt mind a pincetulajdonosok érték el! A két kezükkel fejlesztik, építik a környéket, de ez még nem elég. Kevés a támogatásunk a mindenkori a városvezetéstől – vonja meg a mérleget.

A pincéjüket egyébként egy évtizede vásárolták. Most is sok eladó van: az egykori Fekete Bika például 1.080.0000 forintért kelleti magát. Az árakat szerinte sok minden befolyásolja: van-e rajta borház, száraz-e, több ágú-e a pincéje, van-e benne közmű? Van – mint a volt Bika – 10 millió feletti összegért és fellelhető 800 ezer forintért is. “Változó” – mondja, miközben vendégek érkeznek hozzá. Nekik saját nedűvel is tudnak kedveskedni, valamint az etyeki Debreceni Pincészet boraiból is kortyolhatnak a betérők.

- Talán a rendezvénynek jövőre nagyobb propagandát kellene még adni, de meg van a bája az események. Nem titok: több új vendéget szeretnénk látni a visszajárók mellett – mondja búcsúzóul, miközben belenéz a bográcsba és visszasiet a borházba.

 

Legénybúcsú a hegyen

Ildikóval már a tarcali Pataky Borporta képviseletében futunk össze a Koleszár pincészetnél. Először van Borangolni a Kisavason. Nagyon tetszik neki. Ő is a szombati munkanapot, mint rossz tényt emeli ki elsőként, de…

- Semmi probléma, jönnek az emberek és estére biztos még többen leszünk – jelenti ki. – Mi megmutatjuk a borszeretőknek, hogy milyen jó Tokaj-Hegyaljai borokat lehet inni, akár itt, a Kisavason.

A magyar borkultúra szerinte sokat fejlődött és a magyarok büszkék lehetnek minderre.

 

Valószínűleg így van ezzel Ádám, Gergő, Máté és Balika, akik legénybúcsúra tértek be az egyik nyitott pincébe. Ádám volt a csapat “száraz embere”, lévén, hogy a vasárnapi bánkúti félmaratonra készült.

- De támogatom őket! – néz körbe a csapaton mosolyogva. – Rendszeres borfogyasztó vagyok, tisztában vagyok az ital jótékony hatásaival is. Az utóbbi hetekben éppen a gyógyborokról tartottam előadást. Mindannyian miskolciak vagyunk, igaz Máté barátunk Angliában dolgozik, onnan tért most haza.

 

Sárkány Máté azt mondja, hogy a bátyja legénybúcsúja, pontosabban esküvője miatt van itthon néhány hétig.

- Egy embert elvesztünk… Közeledik a bátyó lagzija, igaz? – öleli át testvérét. – A rendezvény? Nagyon jó! Ezután megyünk lézerharcolni. Ez a terv, de készülünk vissza, ígérem. Na, ő a legény – mutat rá még egyszer az ünnepeltre.

- Óóóó, nagyon rendben van minden! – veszi át a szót Gergő. – Az első pincénél leragadtunk, aztán visszatértünk ide. Bevallom, én nem vagyok annyira boros, a töményeket jobban szeretem. Szép a hely, a Kisavason mindenki közvetlen.

Lefelé menet egyre több a borangoló. Talán nem is mindenki a bor miatt érkezik, hanem a Kisavas, szép idő, jó társaság hármas varázsa lehet a titok. A Palóczy Emlékműnél sorban állnak a népek a térképért.

“Ilyen is csak Miskolcon van!” – kacsint rám pohárral a kezében egy ismerős.

- Juhász-Léhi István -