LAP TETEJÉRE

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
"A pinczék száma hajdanában megközelítette a házak számát. A mesterembereknél meg épen a jómód jele volt, a'miért is aztán sokszor, ha tulajdon háza nem is de pinczéje mindenesetre volt."
A miskolci pincék első pontos felmérését 1817-ben Domby István készítette el, amikor megszerkesztette Miskolc térképét, ....1779 pincét vett lajstromba.
A legtöbb pinceüreg 10-20 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C
A 18. századtól a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak.
".....a hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”

Az Avas

dj"....Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valának a legjobb minőségű borokkal" - írja 1887-ben Podmaniczky Frigyes, majd a következőképpen folytatja:

e-mail: avasiborut@gmail.hu

Get Adobe Flash player

András szíves meghívásának köszönhetően

idén is folytatódott a hagyomány az Avason,

a Márton-napi liba és újbor kóstolás.

 

 

Szent Márton tours-i püspök Savariában (Szombathely) született 316-ban. Szülei jómódban élő pogányok voltak. Márton alig volt 12 éves, amikor szülei tiltakozásának ellenére felvette a kereszténységet, és remeteként kezdett új életet. Életét csodák kísérték. A kötelező katonai szolgálat után később püspökké, István király Magyarország védőszentjévé választotta. Tiszteletére épült hazánk egyik legszebb kolostor együttese, a világörökség kárpát-medencei kincse, a Pannonhalmi Bencés Apátság.

A mindenki által ismert Márton lúdja legenda egy régi római történeten alapszik. E történet szerint a Capitolium lúdjai felébresztették az alvó őrséget, amikor a gallusok az éj leple alatt Rómát el akarták foglalni. Ebbe a történetbe szőtték bele Márton alakját később.

Márton a legenda szerint a ludak óljába bújt, mivel nem akart püspök lenni, de a ludak hangos gágogása elárulta őt. Innen ered az a hagyomány, hogy Márton napján szépen hizlalt ludat fogyasztanak. Aki Márton napján libát nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.

Márton napjára már kiforrt az újbor, melynek Szent Márton a bírája, tehát ezen a napon a bort mindenképpen meg kellett kóstolni. A Márton-napi újbor kóstolgatásának szertartása a bort és a pincék sötétjét övező misztikummal kapcsolódott össze. A must ilyenkor változott borrá, az egész évi fáradozás gyümölcse ekkor mutatkozott meg, az eredménnyel pedig szívesen el is dicsekedtek a boros gazdák.

Aki Márton napján libát nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.

No, mi már nem fogunk éhezni a következő Márton-napig.

A társaság a szokatlan, 20 fokos novemberi délutánon 1 órától gyülekezett a Nagy-Avas Felső soron, és a teljes létszám megérkeztéig pálinkák és pogácsák kóstolásával telt az idő,

sőt, jutott 20 perc az új szomszédok,  leendő új tagok pincéjének megtekintésére és borainak megkóstolására is.

Ezt követően megterült az asztal a pincesoron, és vidám lakoma vette kezdetét. 

cc

A kisképek vetítése automatikus,
rákattintva nagy méretben is elindítható a vetítő.



A ritka percek selyemszalagját Sityu gitárkíséretével bontottuk ki,

cc

 

A lakoma után meglepetésként elő került Ági szőlő-tortája - stílusosan ez illik a pincesorra:


Majd  miután besötétedett és a lábunk alatt elterülő város fényei kigyúltak, megkóstoltuk András új borait.
Jósolgattuk, melyik milyen lesz ha készre forrja magát.

 

"....Ennek a pillanatnak élek, amit addig csinálok, még csak előkészület, magam sem tartom sokra. Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint. Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját, s rövid botra támaszkodva megyünk haza. Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata. Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?… Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről.

Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi:

szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság."  

( Márai Sándor: Magyar borok - részlet)