LAP TETEJÉRE

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
"A pinczék száma hajdanában megközelítette a házak számát. A mesterembereknél meg épen a jómód jele volt, a'miért is aztán sokszor, ha tulajdon háza nem is de pinczéje mindenesetre volt."
A miskolci pincék első pontos felmérését 1817-ben Domby István készítette el, amikor megszerkesztette Miskolc térképét, ....1779 pincét vett lajstromba.
A legtöbb pinceüreg 10-20 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C
A 18. századtól a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak.
".....a hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”

Az Avas

dj"....Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valának a legjobb minőségű borokkal" - írja 1887-ben Podmaniczky Frigyes, majd a következőképpen folytatja:

e-mail: avasiborut@gmail.hu

Get Adobe Flash player

A Lillafüredi István Nádor Borlovagrend egyik tagja az Avasi Borút Egyesület tagja is, így  többszörösen is kötődik a történet Miskolc történelmi pincesoraihoz.

 



 A hagyományos műsor alatt és előtt a borlovagrend tagjai lélekmelegítőkkel kedveskedtek a közönségnek.

 

A zászlók és a díszes öltözetek alapján nagyjából 15 borlovagrend gyűlt  össze a rendezvényre, nem csak az ország különböző borvidékeiről, de külföldről is.

 

 

A szabadtéri program után végre a palotaszálló báltermében koccinthattunk - egyébként pedig éppen András nap is volt !

 

 

Az este hangulatát Mága Zoltán szenzációs műsora emelte.

Fotosorozat :

A kis képek vetítése automatikus,

de rá kattinva nagy méretben nyílik meg és úgy is elindítható a vetítés.

A MINAP cikke ide kattintva olvasható!

...és ezzel még nincs vége!

Az asztaltársaság  a dunántúli (Velencei) megismert tagokkal másnap az Avason folytatta az éneklést!

először a Nagyavason:


Majd harmonikaszó kíséretében átsétálva a Kisavasra, a BRS pincében folytatódott a nótázás. Részben a vaskályha melegénél, majd kint a szabadban.


A harmonikaszó később bezengte a borospincét, majd a gyógygödört is. Végül a befűtött pinceágban a terülj-terülj asztalkám mellett hallgatták az avasi tufakövek talán ugyanazokat a nótákat, melyeket már több száz éve is elénekeltek itt őseink.

 

 

Apropó:

Te, kedves olvasó, mikor énekelted utoljára a kedvenc dalodat?

Vagy a barátaid kedvenc nótáját?

Egyáltalán, van kedvenc nótád? 

Van barátod?

Van borospincéd?

 

 

Nekünk van!