LAP TETEJÉRE

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
"A pinczék száma hajdanában megközelítette a házak számát. A mesterembereknél meg épen a jómód jele volt, a'miért is aztán sokszor, ha tulajdon háza nem is de pinczéje mindenesetre volt."
A miskolci pincék első pontos felmérését 1817-ben Domby István készítette el, amikor megszerkesztette Miskolc térképét, ....1779 pincét vett lajstromba.
A legtöbb pinceüreg 10-20 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C
A 18. századtól a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak.
".....a hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”

Az Avas

dj"....Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valának a legjobb minőségű borokkal" - írja 1887-ben Podmaniczky Frigyes, majd a következőképpen folytatja:

e-mail: avasiborut@gmail.hu

Get Adobe Flash player

Tasnádi György tagtársunk küldte, ill. hívta fel a figyelmet arra hogy

Bihari Sándor (Kisgyőr, 1932. augusztus 17. – 2011. január 27.) magyar költő is az Avas lábánál élt és dolgozott.

 

A KLTE magyar szakán 1955-ben végzett. A miskolci TIT-nél, majd a Városi Könyvtárban dolgozott, 1956 után elítélték, internálták.

1964-1975 között a Magyar Televízió szerkesztője, portréfilmeket készített Nagy Lászlóról, Juhász Ferencről Déry Tiborról. 1976-1991 között az Új Írás versrovatának vezetője. 1966-ban József Attila-díjat, 1994-ben Salvatore Quasimodo-, 1995-ben Szabó Lőrinc-díjat kapott. 1996-ban a Tekintet c. folyóirat díjazta.

 

Részlet az "Avasi Műhely" c. írásából:  (Egymást diktáló versek c. kötetéből)

Régi újságokból  olvasom még régebbi  hírként, hogy az Avason  az ember sok ezeréves, jégkorszaki műhelyére bukkantak. Döbbenettel és örömmel tölt el a régi hír,mert kicsi mosollyal a szívem körül, emlékszem, hogy az én „költői műhelyem” is az Avas alól eredeztethető, a Papszer utcából egy cselédszobából, ahol diákkori első verseimet próbálgattam és vittem tanáraimnak a gimnáziumba. Arra mindenképpen büszke vagyok, hogy emberi ilyen vagy olyan műhelyeket mindig nagyon közel éreztem magamhoz, az egész életemhez és most játékosan arra gondolok, hogy talán a hely szelleme már indulásomkor velem lehetett. És  nincsen más kérésem az élettől most sem, mint hogy így legyen.