LAP TETEJÉRE

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
"A pinczék száma hajdanában megközelítette a házak számát. A mesterembereknél meg épen a jómód jele volt, a'miért is aztán sokszor, ha tulajdon háza nem is de pinczéje mindenesetre volt."
A miskolci pincék első pontos felmérését 1817-ben Domby István készítette el, amikor megszerkesztette Miskolc térképét, ....1779 pincét vett lajstromba.
A legtöbb pinceüreg 10-20 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C
A 18. századtól a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak.
".....a hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”

Az Avas

dj"....Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valának a legjobb minőségű borokkal" - írja 1887-ben Podmaniczky Frigyes, majd a következőképpen folytatja:

e-mail: avasiborut@gmail.hu

Get Adobe Flash player

a GDP kormányzati, illetve gazdasági tanácsadói részről történő istenítését fel kell adni.

Képzeljük el, hogy nem tudunk elmenni kedvenc csapatunk egy fontos mérkőzésére, s egy barátunktól érdeklődünk az eredmény iránt! Válaszként ezt kapjuk:

"Nagyon jó volt, a csapatok összesen 4 gólt rúgtak."

Alighanem furcsán néznénk barátunkra, mert azonkívül, hogy értesültünk a játék "eseményekben gazdag" mivoltáról, semmivel sem lettünk okosabbak. Épp a lényeget - hogy nyert-e a csapatunk - nem sikerült megtudni.

Látható, hogy meccset gólok összegével mérni nem vall nagy bölcsességre. Pedig a GDP ugyanezt teszi a gazdaságban! Nem ad információt arra vonatkozóan, hogy a kimutatott pénzforgalom mögött miféle ügyletek (tranzakciók) állnak, illetve hogy ezek az ügyletek hasznosak-e, azaz növekedett-e a jólét,  jobb lett-e a társadalomnak?

 

A követező - közgazdász körökben ismert - történet ennek a pénzforgalmi logikának a visszásságát érzékelteti.

 

A tapasztalt és az újonc közgazdász sétálgatnak. Egyszer csak találnak egy rohadt almát. A tapasztalt közgazdász így szól:
- Ha megeszed a rohadt almát, kapsz húszezer dollárt.
Az újonc közgazdász gyorsan lefuttatja magában egyéni haszonmaximalizálási programját, s rájön, hogy az ügylet igen jelentős profittal kecsegtet. Meg is eszi a rohadt almát, s elteszi a pénzt. Amint továbbhaladnak, hamarosan újabb rohadt almára bukkannak. Az újonc közgazdász odaszól a társához:
- No, ha most te eszed meg a rohadt almát, akkor én fizetek neked húszezer dollárt!
A tapasztalt közgazdász gondosan mérlegeli az ajánlatot, s végül elfogadja azt; megeszi az almát, megkapja a pénzt, s tovább sétálnak.
Kis idő múlva az újonc közgazdász gondolkodni kezd, s így szól:
- Nézd, most ugyanannyi pénzünk van, mint amikor elindultunk, ám mindkettőnknek meg kellett ennie egy gusztustalan, rohadt almát. Nem érzem, hogy sokat nyertünk volna a dolgon.
Mire a tapasztalt közgazdász:
- Hát, ebben van valami, azonban kihagytad a számításból, hogy közben negyvenezer dolláros forgalmat bonyolítottunk le!